Sziasztok! Mindig szerettem volna összehozni egy olyan blogot, amit bárki szívesen olvas, s talán motivációt nyerhet tetteimből, gondolataimból. Talán ez az egyik legszebb ajándék, amit az egyik ember a másiknak nyújthat. Sajnos nem vagyok akkora penna-ninja, de szeretném megosztani a gondolataimat a világgal és veletek.

 Kezdő információnak rólam, 20 éves másodéves egyetemista vagyok, barna hajú, barna szemű, alacsony, hasonló problémákkal és kétségekkel küzdő leányzó, aki a főiskola melletti közértben, a kávét mindig feketén issza. Próbálok egyensúlyozni a jó és a rossz gondolatok között. Szeretném, ha nem stigmatizálnátok, nem bélyegeznétek meg első olvasásra, főleg nem a gondolataim miatt.

 Kicsit beszélnék a címről. Régen szerkesztettem a g-portálon, de valahogy mindig a végére ellaposodott az egész. Időnként felsejlett bennem, hogy szeretnék blogot írni, kicsit többet mutatni magamból, de a rejtőzködő életmódom itt ugyanúgy a felszínre emelkedett, így inkább töröltem a blogjaimat. Talán meg sem tudnám számolni, hogy hányféle arcot próbáltam feldobni. Rá kellett jönnöm, hogy egyféle stílussal nem lehet blogolni, kell az egész személyiség hozzá, s nem lehet csak úgy, egy jegyet kiragadni és azzal blogolni.  

 Szóval, miért épp no-makeup? Nem vagyok álszent, rajtam is van smink, de roppant minimális és visszafogott. Szeretem a természetes dolgokat, nem szeretem, ha valaminek álarca van, abban könnyen csalódik az ember, aki szeret, az szeressen a natúr arcommal, az apró bőrhibáimmal. Én csak szempillaspirált használok, meg néha szájfényt és körömlakott, de egyszerűen képtelen vagyok az arcomra feldobni mindenféle kencét, emiatt kicsit csodálom is azokat a lányokat, akik nagyon szépen és ízlésesen meg tudják csinálni az arcukat.

 Később összedobok valami dizájnnak mondhatót. :)